A korszerű tetószerkezetekben is számos rés és lyuk található, ha nem dolgoztak szabályszerűen. Például a párkány és a tetőhéjalás találkozásánál, ahol a kémény áttöri a tetőt különleges lezárásokat kell alkalmazni. Ezeket rendszerint horgany vagy ólomlemezből alakítják ki. Ezeknek a lemezeknek elegendő szélesnek kell lenniük, hogy megakadályozzák a víz és a porhó behatolását a kémény mellett, és a kéménytestbe is be kell csatlakozniuk, és habarcsolással oda tapadniuk.
Gyakran költségokokból, de időtakarékosság miatt is a hagyományos, bevált iparosmunkát elhagyják, és helyette tartósan rugalmas tömítómasszákkal dolgoznak. Ezek ugyan jó gyártmányok, de nem minden esetben kötnek, ill. tapadnak meg minden szerkezeti részen, főleg akkor nem, ha az alap nem mentes a portól és zsiradéktól.
Ha a tömítőanyagok nem tapadnak megfelelően, a fémprofilok túl kicsinyek, vagy az ólomlemezek nincsenek kellően a felülethez hozzáidomítva, akkor rések maradhatnak a behatoló víz és a porhó számára. A károk igen különbözóek lehetnek, például a kéményfalazatban fagykárok jelentkeznek.
Ilyen esetekben a helytelenül elhelyezett fémprofilokat és a horganylemez szegélyeket ki kell javítani. Számos korszerű alumíniumprofil előre behelyezett tömítócsíkkal készül, amely az elhelyezés után lassan megdagad és a tető vagy a kémény egyenlőtlenségeihez idomulva tömít. Ezek a profilok ugyan költségesek, de a kémény-tetőcsatlakozások javítási munkálataihoz nagyon jól beváltak.
